A Világszép Nádszálkisasszony

„ESZTENDŐRE ESZTENDŐ SZÁLL,

Átok alatt három nádszál,

Súlya alatt hajlik-törik,

Sóhajukat vízbe ölik.”

Volt egyszer egy király. Annak volt két fia. Az idősebb megnősült, a kicsi még nem. Az apja biztatja, hogy menjen, keressen magához való feleséget, de ő a világ legszebb lányát szeretné párjául. Kiderül, hogy a világ legszebb lánya az ő bátyja feleségének a húga, és „el vagyon az rejtve egy nádszálban”.
Hősünk elindul megkeresni, végigjárja a népmese törvényszerűen „előírt” állomásait, hogy aztán lélekben megtisztulva, elnyerje a világ legszebb lányát.
Vándorlásában hű társa a táltos paripa, aki sárkánytejet szopott és égő parazsat evett. Bejárják a kerek erdőt, a rengeteget, a nagy hegyet, a Föld kapuját, a Nap pitvarát, a fekete lyukat– ahonnan sem eget, sem földet nem lehet látni. Furulyaszóval legyőzi a sárkányt, aztán Hajnal segítségével eljut ismét a Naphoz, ahol megkapja azt a fénysugarat a hajába, ami ahhoz kell, hogy a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetén uralkodó sötétben megtalálja azt a három nádszálat, ami közül az egyik az ő Világszép Nádszálkisasszonyát rejti.