Kaland a nagy családerdőben

Álom és valóság fonódik össze Zalán Tibor mesejátékában. Van három próba, van jó tündér és van gonosz. De a szereplők a mai gyerekek nyelvén beszélnek. És nincs mesterkéltség, finomkodás. Zalán Tibor érti, szereti a gyermeklelket, már-már lélekbúvárként közelít a finom, kényes kérdésekhez, mágikus teret épít, odacsalogat, tanít, megnyugtat, megnevettet, és… szabadon enged.

Daninak, a nevelőintézetben élő felvidéki származású kisfiúnak meg kell találnia a jó tündért, aki talán képes feloldani a családtörő átkot. A Holdfényherceg, és egy Holdparipát ajándékoz neki! Végre nincs egyedül: csak kívánnia kell, és a paripa oda repíti, ahová csak akarja. Vagyis a családjához. A kisfiú, akinek eddig sem volt semmije, most aztán tényleg nem marad semmije. Talán csak a szíve. És a hosszú út során meg kell tanulnia a szívével tájékozódni, hogy újra rátaláljon a családjára.

Dani nagy kalandja korosztálytól függetlenül mindenki számára örök tanulságokkal szolgálhat. Például olyannal, hogy csak a szív szavát követve léphetők át önmagunk határai.